Nézem a szobámból a redőnyök alól a nyári éjszakát, amire a kabócáknak gondolt éji zenészek lágy vibrálása szórja szikraként az apró csillagokat. Ebben az egész világra borult árnyékban alussza át az éjszakát egy régi szerelem. Egy panel melegében álmában, ölelésre váró, széttárt karja enyhülést…