Mogyoróvajas - kókusztejes majdnem közel-keleti és majdnem indiai csirke

Facebook Tetszik

2025. február 27. - retibenedek

Alapjába véve quinoát akartam enni, de aztán elfajultak a dolgok és próbáltam kitörni az indiai fixációmból, de ez csak részlegesen sikerült, ha egyáltalán igen. Ennek a receptnek is az eleje valahol egészen máshol kezdődik természetesen, mégpedig a csirke-alaplénál, amit pár héttel ezelőtt főztem. Ehhez ugyanis elmentem a Fehérvári úti piacra és beszereztem a “néniktől” három egész csirkét, amikből ez az "ilyen is meg olyan is" - szerű csirke lett.

A “nénik” jelige nővéremtől ered, aki komoly terepgyakorlattal bír a piacon és iránymutatása alapján ő mindig náluk vásárol baromfit, mégpedig Marikától. Bármennyire is pontos személyleírást adott nekem Marikáról a telefonba, a személyleírása pontosan illett az összes ottani “nénire”, aki baromfit árult így a vélt vagy valós Marikától bevásároltam három egész csirkét, amiket hihetetlen szakértelemmel fel is darabolt nekem és így bontva tudtam a csirkeszárnyakat bedobni lendületből a fagyasztóba, amikor hazaértem, mert az nem kellett az alaplébe.

Az indiai szerű konyháról való tobzódásom már talán átcsillant az eddigi receptjeimből így arra megintcsak nem térek ki, elég annyi infó, hogy ha nincs ötletem mit csináljak, akkor elképzelem, hogy mit ennék és mindig valami fűszeres-szószos dolog jelenik meg a lelki szemeim előtt és nem történt ez most sem másképp, így hát az este kivett csirkét hazaérkezvén a keddi táncház után éjjel besóztam és beraktam további didergésre a hűtőbe reggelig. Ez az előzetes sózást Samin Nosrat könyvéből tanultam, bár már kismilliószor olvastam és mondták nekem, de valamiért tőle vert gyökeret, mert részletesen leírja, hogy mi történik kémiai szempontból és sokat használja az ozmózis szót, ami meg gyerekkori emlékeket remegtet, mert volt egy Ozmózis Jones nevű mese, ami az emberi testben játszódott és Ozmózis Jones mindig megoldotta a problémát bár az nem derült ki a kalandjaiból, hogy mi az az ozmózis. A lényeg az, hogy a só bemegy a csirkébe, a víz meg kijön és a húst így belülről tudjuk sózni, ami így ízesebb lészen ha odaérünk.

Mindezek után a következőképpen folyamatokon ment keresztül a csirkeszárny.

Először is megpirítottam egy serpenyőben őket, mert azt is tanultam a fentebb említett könyvből, hogy ha megpirítjuk a húst, akkor a képződő kéreg meg ilyen-olyan reakciók miatt a szaft benn marad következésképpen az ozmoziált íz is. Az már más kérdés, hogy ha nem engedjük, ki a belső ízt, akkor hogy fog belemenni a közeg íze, ami jelen esetben ez a pakisztáni-afgán nyomvonalnak gondolt masala lesz. Erre egyelőre még nem kaptam választ, de mivel a csirkeszárny sok konvex és konkáv vonallal bír ezért nem sikerült a tökéletes körbepirítás, tehát, aki akart az kijött belőle, aki meg akart az bement.

Mindenezek közben olvasztottam egy kis malac-oldalas zsírt és beledobta, egész római köményt és a bengáli fűszerkeverékemet (tehát totál nem pakisztán meg ilyen-olyan vonal az alapja) és miután már sercegtek, rádobtam egy fej hagymát, amikor az már majdnem odaégett (de nem, csak rusztikusan megpirult), mert közben mást is csináltam, hozzáadtam a gyömbért a fokhagymát és a fűszereket, amik miatt én ezt ezen a Pakisztán és a Közel-Kelet felől nyitott fűszerkonstelláció miatt nevezem így és nem csak “indiainak” holott mindent fűszert használnak mindenhol arrafele.

Szóval a fűszerek, őrölt római kömény, füstölt paprika, őrölt kardamon, fekete kardamon, fahéj, kurkuma, feketehagymamag, őrölt chili meg persze só. Miután ezek is kicsit pirultak adtam hozzá paradicsom passátát meg egy kis vizet, ghee-t és hirtelen felindulásból mogyoróvajat és kókusztejet. Ez utolsó kettő hozzávaló miatt írhatnám, hogy ez egy ilyen creamy, nutty, noursihing, comfy, stb. dolog lett, dehát miért is ne hiszen az lett belőle. Meg tettem bele petrezselymet is, mert koriandert akartam volna, de az nem volt. Miután kicsit összerottyant ez a masala, beletettem a csirkét, aztán hagytam főni, amíg elkészítettem a quinoa-t, meg még egy kicsit le is dőltem.

A qinoát, meg piláf szerűnek képzeltem el jelentsen ez bármit is, nekem azt jelenti, hogy vannak benne magvak és aszalt gyümölcsök. Ebbe most csak aszalt vörösáfonya volt, mert a magvakból elég sokat eszem mostanság, így azt megvontam magamtól. A quinoát úgy kell megfőzni mint minden gabonát, megmosva, kábé ugyanannyi vízzel, addig amíg majdnem megpuhult, utána meg hagyni hadd párolódjon majd belekeverni azt amit akarunk.

A főzés alatt pedig hála a két hete Krakkóban megismert Özgün nevű török barátunknak 60-as, 70-es évekbeli török pszichedelikus zene szólt, ez amennyire érdekesen hangzik, annyira jó, ajánlom nagyon.

Hozzávalók: