Palak rajma masala - spenótos indiai fehérbabragu

Facebook Tetszik

2024. december 11. - retibenedek

Sajnoshálistennek nem Pakisztánban illetve Nepálban nőttem fel így az onnan eredeztetett Rajma (ejtsd: rádzsma) nevű étel nem nyújt bennem otthon-érzeteket, de felér azzal a gasztronómiai értelemben világ már összes égtája között botorkáló itthoni gyakorlattal, hogy amikor már napok óta nem látunk semmi napfényt, akkor “kedveskedünk” magunknak valamivel a testi táplálékok terén. Ha úgy tetszik nekem ez a forrócsokim vagy a sütőtökös brownie-m, vagy bármi, amiket ilyenkor az emberek jókedvvel fogyasztanak bemelegítve az ünnepek alatti kétségbeesett evés-ivást. Ez így leírva akár még reálisnak is hangozhat, de az alapvetés nem a kedveskedés volt emögött hanem, hogy év végéig lefogyasztom a mélyhűtőt és a kamrát, hogy ne jussanak olyan sorsa az alapanyagok, hogy évekig kelljen tengődniük a konyha és egyéb szekrényekben. Kedveskedéssé azután vált miután ettem belőle, mert az indiai fogások azok mindig azok, vélhetően nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki odavan ezért a konyháért, a nepáli és pakisztáni népnek meg végképp.

A “palak” - amúgy spenótot jelent és soha nem láttam még, hogy ezt a babos cuccot azzal készítik, de ez nem zárja ki az előfordulását elvi síkon, sőt szinte biztos, hogy legalább már egyszet valaki csinált ilyet a történelemben. Alapjáraton ezt vörösbabból szokták készíteni, de ennek valószínűleg csupán annyi az oka, hogy arrafelé a Himalája láncainak távlataiban valamiért azt eszik és nem a Népszínház utcai török boltban veszik meg a szárazbabot, ahol van fehérbab is, meg még mindenféle egyéb fajta is, bár egyéb fajta mindenfele van. Mindegy, a lényeg, hogy kinek mi van otthon, az lesz a jó ehhez a recepthez.

A babot áztassuk be pár óra-pár napig, ameddig megnyugszunk, hogy a különféle anyagok, a lektinek vagy mik kioldódnak vagy nem oldódnak illetve ahogy az éppen aktuális vélt vagy valós dietetikusunk tanácsolja vagy csak egyszerűen ahogy szoktuk. Utána főzzük meg, ha nem akarunk órákig merengeni a bab fölött, akkor kuktában ha nincs kukta akkor marad a merengés. Ha friss a spenót, akkor tisztítsuk meg, mossuk meg vágjuk fel ahogy szeretnénk, teljesen mindegy, ha meg fagyasztva van, akkor még idejében vegyük elő és miután kiolvadt nyomkodjuk ki a levét és vágjuk fel. Erről a felvágásról csak annyi gondolat, hogy a fagyasztott spenót hajlamos arra, hogy gombócokba veti magát és a főzés során kevésbé rábeszélhető, hogy váljon le önmagáról és essen darabokra úgyhogy ebben lehet neki segíteni az előkészítés során.

Innentől meg a már ismert módokon mehet a masala és aztán bele a mindenség meg az öngondoskodási törekvés. Akinek nem ismert, annak ily módon ajánlatos:

Hevítsünk olajat (mustármag vagy mogyoró is jó, de lényegében bármi, mert finom lesz amúgy is csak kicsit másképp), majd dobjunk bele egész rómaiköményt, babérlevelet és barna mustármagot kivéve ha csak sima van otthon, mert akkor azt. Majd amikor már pattognak a mustármagok tegyünk bele egy akárhogyan felvágott hagymát és dinszteljünk, pirítsuk addig, amíg már nem akarjuk tovább. Ahol egyébként nem térek ki a részletekre ott mindegy pontosan, hogy csináljuk én továbbra is a megengedő főzésben hiszek, amiben az állandó újabb tapasztalatok segítenek minket a készségfejlődés további szintjeire. A hagyma után mehet a fokhagyma és a gyömbér, majd rövid izzasztás egy kis harissza. Ez azért megy bele, mert a cél ugye az volt, hogy ne álljanak a hozzávalók évekig a konyhában és a harissza már több mint egyéves születésnapját ünnepelte és amúgy is a benne lévő fűszerek teljes mértékben kompatibilisek a fogással. A harissza után a porfűszerek és a paradicsompüré. Ezzel egy ilyen szószos valamit kell kapnunk, amit hagyunk egy párpercig magában forrni majd mehet bele a bab és a spenót. Sót azt nyilván tegyünk bele valamelyik ponton.

Ezek után a vége felé mehet még egy kis garam masala, ami helyett én most a tizenhat (!) éve meglévő porrá zúzott karácsonyi forraltbor-fűszerkeveréket tettem, amit még a Mammut 1-ben vettem a harmadik szinten egy karácsonyi vásárban és annyira emlékszem, hogy csak az eladólány miatt vettem meg, aki annyira bájos volt, hogy forrongó kamaszságom zavarában csak annyit tudtam neki mondani, hogy “Ezt a forraltbor-fűszerkeveréket kérem”, de lehet, hogy még ezt se sikerült kinyögnöm. Ha valaki magára ismerne, akkor annak üzenem, hogy a termékminősége magas szintre utal, mert a rekordhosszúságra nyúló felhasználási idő után is, az indiai konyhával teljes mértékben kompatibilis fűszerek tökéletesen betöltötték a garam masala szerepét. A végén tettem bele egy kis curry-fűszerkeveréket, hogy fogyjon az is, de ezt még véletlenül vettem pár éve és azóta is ellenzem, hogy használjam, titkolom mindenki előtt hogy van. Basszus.

E mellé főzhetünk rizst egy kevés egész római köménnyel és indulhat az öngondoskodás.

Hozzávalók: