Gondolom mindenkinek megvan a saját töpörtyű-éthosza. Jöttem kicsit ezt megborítani.

Az egész úgy kezdődött, hogy nem töpörtyűnek kezdődött, hanem konfitált kacsának. Ezt a konfitált dolgot mindenkinek ajánlom figyelmébe, mert annyira finomra sikerül mindig, hogy kilépek a testemből. Nemcsak a kacsa, hanem MINDEN, amit konfitálunk, liba, oldalas, malac... De ez most kacsa.

Megcsináltuk a konfitált kacsát, boldogok vagyunk, elkezdjük enni, de mit ad isten vannak a bőrének olyan részei, amik nem teljesen ropogósak. Ha olyan ember lennék, aki ezeket ugyanúgy jólesően megeszi, akkor itt véget érne a recept mielőtt el sem kezdődött. De én olyan ember vagyok, aki azokat nem eszi meg általában, hanem inkább a tányér szélére gyűjti. Kidobni viszont nem akarja, mert mégiscsak étel, meg drága is volt, tegyek az élelmiszer-pazarlás ellen stb., de legfőképpen azért, mert példát szeretnék venni távol-keleti társainktól, akik majdnemhogy semmit sem dobnak el egy állatból hanem mindegyik részét megeszik vagy felhasználják valamihez hamár egyszer megölettetett szegény, meg valószínűleg, azért is, mert volt elég éhínség arrafele, hogy megtanulják, hogy az étel bizony nem játék. Ha valaki szeretne elmerülni abban, hogy mi mindent esznek meg látogasson el a Jegenye utcai kínai éttermekbe, ott még rántott sertésvégbéllel is találkozhat.

Tehát végfelhasználási célzattal fogjuk a félretolt bőr és cupák-darabokat, beledobjuk egy serpenyőbe és elkezdjük szépen, izzasztani, fonnyasztani, pirítani, töpörtyűsíteni úgy, ahogy azt ismerjük. A legnagyobb veszély, hogy odaégnek a darabok, ezért nem árt résen lenni.

Ha késznek nyilvánítjuk, akkor megszórjuk za'atar fűszerkeverékkel, ami otthon is elkészíthető, az alábbi arányban:

- 1 rész koriandermag
- 1 rész római kömény
- 1 rész szezámmag
- 1 rész szumák alias cserszömörce
- 0,5 rész kakukkfű
- 0,5 rész oregánó
- ízlés szerint só

A za'atarhoz, a koriander és római köményt megpirítom, külön a szezámmagot szintén (más idő kell nekik), majd mozsárban összetöröm, összekeverek mindent és kész.

Ez így elvileg annyira ellenállhatatlan, hogy rögtön megeszi az ember. (Nekem el kellett tennem a konyhaszekrénybe, hogy ne lássam és egy kicsit tovább bírja.) Metélőhagyma meg éppen volt a balkonon és jól mutat. Azt is lehet rá tenni.

Azért szép ez a recept, mert mindig csak maradékokból, kisüzemben tudja csinálni az ember, így az apró adagok különösen felértékelődnek.