A kínai gyógyászat valamint az öt elemes étkezés rejtelmeibe bevilágító halovány fénysugarak által nyert ismereteim lassan beépülnek a mindennapos étkezési szokásaimba. Ezek alapján született a következő kis reggeli is.

Az az alaptézis szűrődött le bennem, hogy együnk reggelire meleget, szerencsés ha valamilyen kása emez, ezeken belül is a zab-, köles-, hajdinakása különösen szerencsés választás. Ám nagyon fontos, hogy együnk hozzá mindig valami zöldséget és fehérjét. Erre van valami biológiai magyarázat is, de őszintén szólva nem tudom és nem is fogok nagyon utánanézni csak elfogadom és köszönöm, hogy mások ezt kiderítették helyettem.

Jelen esetben főztem hajdinát, kb. egy kisbögrényit, ugyanennyi vízzel vagy annyival amennyi kell neki, hogy kész legyen. Ezt már tegnapelőtt megcsináltam, szóval ez egy maradékmentés is egyszerre. Ehhez blansíroztam egy kevés pak choi-t, illetve hát nem tudom, hogy ez a francia konyhatechnológia alapján blansírozásnak minősül-e, de forró vízbe beledobtam majd kihalásztam egy-két perc múlva. A pak choi főzőlevével melegítettem át a maradék hajdinakását, mikróm nincsen, így mindig valami furfanghoz kell folyamodni és lám mik ki nem főnek belőle.

Mindeközben főztem egy tojást, ami azért ennyire amorf, mert nem tudtam rendesen meghámozni, széttört és ki kellett műtenem a héjából valahogy. Erre még tettem egy gochujang-ot és szezámolajat, meg persze szezámmagot és feketehagymamagot, mert így lesz szép a képen...

A végén diadalittasan konstatáltam, hogy az összes túlárazott, fancy brunchozó helyen is nehezen találnék ilyet és, hogy ma is egy kicsit legyőztem a fogyasztói társadalmat. Bár a recepthez a pak choi Chinatownból van és a gochujang sem éppen lokális cucc, szóval lehet mégsem.