Korábban már írtam, hogy reggelire gabonakását enni zöldséggel és valami fehérjével nagyon ildomos avagy ésszerű. Emitt igazából egy ebédből avanzsált reggeli köleskása lépett a porondra, amihez egy kis megmaradt brokkolit kevertem és a tegnap hét órán keresztül főzött alaplevem csontos-húsából származtatott sertés "végem-van-olyan-finom"-at adtam.

Ebben a receptben az az igazán lényeges, hogy egyfajta házikonyha-vezetés kontinuitásból született minden, nem reggel megébredve kitaláltam, hogy akkor ma ez lesz a reggeli, hanem a meglévő vagy éppen készülőben lévő illetve megenni szükséges alapanyagok tudnak új formát ölteni. Tehát ha valaki most kapott hozzá kedvet, annak ez nem lesz meg ebédre.

Kezdjük valahogy sorjában a dolgot. Főztem köleskását, amihez a kölest előtte jó alaposan megmostam (5-6x) és utána 24 órát hagytam egy kis vízben állni, de divatosabb azt mondani, hogy fermentálni, mert végülis egy kicsit az is történt vele, de azért nagyon jó indulatúnak kell lenni ahhoz, hogy ezt tényleg "fermentált köles"-nek hívjuk. Én nem fogom, viszont így megfőzve a köles valahogy lágyabb, krémesebb, kicsit édesebb lesz. Másfélszer annyi vízzel szoktam feltenni főni és ha kell még adok hozzá, szerintem 20 perc alatt meg kell, hogy legyen, ha nincs akkor értelemszerűen főzzük tovább. Nekem a sózáson túl mindig van valami hiányérzetem a savanyú íz iránt a kölesnél így a végfelhasználás égisze alatt most a hűtőben sztoikus nyugalommal váró, házi, marokkói sóban pácolt citromból dobtam bele egy felet. Jó ötlet volt.

Ezután jött a brokkoli, ami már egy napja egy miszós-tahinis pácban didergett a hűtőben és így kedélyesen csobbant a meleg köleskásába. Eközben már nagyban főtt az alaplé, amiből nekünk a sertés-csontdarabokon található hús lesz fontos. Miután az alaplé végighallgatta a teljes Fanfara Complexa lemezanyagot élőben egy közel ötórás próba után elkészültnek nyilvánítatott és miután leszűrtem, lefejtettem a  meleg, párolgó, szaftos húst a csontokról - ami már önmagában egy nagyon "satisfying" érzés - adtam hozzá egy kevés kínai főzőbort, szezámolajat, szójaszószt, póréhagymát valamint az alaplében főtt shitake-gombát felvágva és megszórtam a fejlesztés alatt álló szecsuáni borsos-fűszerkeverékemmel, ami a poszt alján található. Ez így valami egészen szívet gyönyörködtetőn finom és nagyon passzolnak egymáshoz az ízek. Nemhiába használják ezeket Keleten oly lelkesen.

Ha minden megvan, akkor merjük egy tálkába a kását, rá a sertéshúst és én locsoltam rá egy kis házilag infúzált chili-olajat, tettem rá egy kis újhagyma zöldet meg a szín miatt megszórtam még egy kis őrölt chilivel.

Ez így leírva tudom elég komplex, de azt ajánlom, hogy inkább azt vegyük ki belőle, hogy jó improvizálni a konyhában (is).

Ha valaki szomorúan konstatálta, hogy nincs otthon köles, de valami kását enne, akkor annak marad zab.

Szecsuáni borsos-fűszerkeverék

• 2 tk szecsuáni bors
• 1 tk zöld szecsuáni bors
• 1 tk római kömény
• egy kis darab csillagánizs
• egy kicsi fekete kardamon
• 1/2 tk gyömbérpor
• egy kevés őrölt chili
• só

Amennyiben egész fűszereket használunk, azokat nem árt egy kicsit megpirítani, majd ledarálni és összekeverni mindent.