Életem eddigi első és egyetlen "rendes" munkahelyén az ebédidő nálam központi szerepet töltött be, általában már tizenegykor kezdtem ráhangolódni és délután kettőkor még a kajakómámban próbáltam kibekkelni, hogy ne most nyissanak be a szobába a kollégák, mert még kicsit ejtőznék. Szerintem sok ex-kollégámnak vannak élményei, ahogy ebben a megpihent állapotban próbálom azt a benyomást kelteni, hogy ég a kezeim alatt a munka, de hát egyértelműen nem a kulturális szektort toltam nagy veselkedve.

A munkahelyi étkezésnek is korszakai vannak, nekem ez korrelál a saját gasztronómiai korszakaimmal, mert akkor kezdtem el dolgozni, amikor elköltöztem otthonról és be kellett indítani a saját konyhámat. Eleinte a “mindegy valami lesz majd” rendező-elv szerint étkeztem, aztán elkezdtem hordani a kis otthoni kezdeményeket, volt egy nagy salátázás időszak, amihez közrejátszott, hogy az akkori helyünkön teljesen szubhumán volt a kantin és csak vészhelyzetben voltam hajlandó ráfanyalodni. Ezt követte, hogy különféle curry-illat volt a konyhában, mert akkor éppen a India fogásaira voltam rákattanva, volt egy “vega” időszak, ami miatt még mindig sokan azt hiszik, hogy az vagyok. Az utolsó időkben, pedig ezeknek teljes egyvelege volt jellemző. Ezen korszakok között mindig felcsillantak a “zacskós” leves etűdök, amik éhségem, ízlésem és elveim ingatag állapotban ledöntöttek a kimért utamról és egy kis önváddal keverve lendítettek tovább a napi munkavégzés felé.
Ebben állandó megerősítő személyem volt közvetlen felettesem, aki gyakrabban és teljes lelki nyugalommal fogyasztotta ezeket a leveseket és hihetetlen munkabírásához talán ezek is közrejátszhatnak valamiben.
Természetesen, amikor kezdett bekavarni a leves-mániám, akkor már gondolkodtam, hogyan lehetne ezeket az instant leveseket valahogy rekreálni otthon, akár kihelyezve munkahelyi környezetben, ahol nem lehet semmit sem főzni, mert még tűzhely sincs. Ennek okát értem, de mégsem, mert szerintem egy-egy közös, gyors főzés vagy ebéd nagyban segítené a munkamorált és a kollegiális viszony elmélyítését. Persze eljátszottam a gondolattal, hogy beviszem a kempingfőzőt, de a sprinkler-rendszer annyira jól lett kivitelezve, hogy lehet már a látványától beindult volna, így nem kockáztattam. Most viszont mire belekezdtem az otthoni gyors (alaplé nélküli) távol-keleties levesek fejlesztésébe, már búcsút intettem munkahelyemnek így eredendően vágyott nyughelyére nem tudnak találni a praktikák.

Az instant levesek alapvetően egy sima tésztából állnak, valamilyen fűszerporból és szárított zöldségekből és/vagy valamilyen gyanút felvető szárított húsból. Ezekre ráöntjük a forró vizet és kész. Mit és hogyan kell tehát itt rekreálni?

1. A tésztát nyilván egyszerű, mert veszünk vékony rizstésztát vagy ami tetszik és nem igényel hosszú főzési időt.
2. A zöldségeket sem túl nehéz, mert ha elég vékonyra szeljük őket, akkor a forró víztől tényleg kicsit megfőnek, pont annyira amennyire kell.
3. A fűszerezés már keményebb dió, de ha az alábbi mennyiségben beleöntjük ezeket a szószokat, akkor az igen jó ízalapot fog adni a dolgoknak és szabadon variálható természetesen.
4. Fehérjék - tojás vagy megmaradt felszecskázott hús, ami a forró víztől kellően átmelegedik.

Vízforraló meg csak van, ha nincs, arccal a beszerzési terv felé!

Fogjunk egy tálkát, nem tányért, tálkát, mert annak magasabb a fala tehát kevésbé terül benne el a folyadék, lassabban hűl ki még lefedve is, így tovább tudjuk hőkezelni a levesünket. Ebbe mérjük ki a szójaszószt, a barna rizsecetet és a szezámolajat. Kenjük föl az tálka belső falára a miso-pasztát vagy a gochujang-ot, ez a kenés azért jó, mert ezeket nehéz egyenletesen elkeverni, időt és kedvet spórolunk vele plusz jópofa. Szórjuk bele a szezámmagot és a zöldségeket. Tegyük bele a felvert friss tojást (nyugi megfog főni) és rá a rizstésztát. Ezt öntsük le lobogó vízzel és fedjük le, hagyjuk állni pár percig majd keverjük addig,  amíg összekeveredik minden és indulhat az ebédszünet. Igen, ezek a hozzávalók drága dolgok, de sokáig elegek és előfordulhat, hogy még repiként is el lehet valahogy számolni ha kellően nyitott a Gazdasági Osztály, így hát érdemes először őket áthívni levesezni.  Hajrá!

2 teáskanál világos szójaszósz
1 teákanál barna rizsecet
1 tesákanál szezámolaj
1 kávéskanál gochujang vagy miso paszta, ezek nélkül is lehet kísérletezni, de nagyon sok "umami" van bennük
1 szál újhagyma vagy egy kevés sárgarépa, káposzta, bármi, vékonyra vágva
1 evőkanál szezámmag
vékony rizstészta
bármilyen egyéb fűszer, amivel kísérleteznénk

Hagyatkozzunk a kamránk és a hűtőnk készleteire, a fűszerezésen ízlésünk alapján változtathatunk természetesen. Az egész olyan mint az EU-s jogalkotás, irányelvek vannak csak,  az egyén szintjén kell megtalálni a működő gyakorlatot.