A török teázás lényege, hogy a teatöltés során festők lehetünk, ahogy az előre lefőzött sűrű, mahagóni-borostyán színű teát kitöltjük a tulipános poharunkba és ráöntve a forró vizet, alakítjuk a tea árnyalatát a sötéttől a világosabb felé. A víz lassú öntésével formálhatjuk a határát, hogy hogyan szeretnénk bezárni színében a napfény ragyogását. A tea emelkedik a tulipánvirágban lentről fölfelé, megtöltve a tulipánt élettel és ebben a életesedésben magunk felé emelve a poharat az illatos gőz az orrunk csapdájába akadva szakítja meg útját, hogy ott ágyazhasson meg az aranyló ital ízének érzékeinknek, majd ajkunkhoz érintve fogadjuk magunkba ezt a nemes italt. Újból tölthetünk, újra a színek-keverőjévé válhatunk. A Kelet népe tudja, hogy miként kell feldíszíteni a mindennapokat és teszik is szakadatlanul.