13.05 perckor végleg az offline világba süllyedt mobilja lemerülésével. A kombuchának így utolsó szabadulási esélye is szertefoszlott, a hűtő oldalsó polcának sötétjében, fényt csak a naponta párszor kinyiló hűtőajtó automatikus világítása jelentette életében, amelyet minden egyes alkalommal újboli sötétség követett. Magatehetlenül szaporodtak benne az ecetsavbaktériumok mígnem egy savanyú, ecetes fermentummá vált elveszítve önmaga ízeit és színeit. Sorvadásának utolsó vándorlása a kamrapolcra vezetett, ahol a kiüresedett és élettelenül, a mohával befedett szobrok időtlen enyészetére emlékeztető üvegek közé került, melyeket néha kiemeltek majd visszatettek rabságuk oubliet-ébe. Egyszer-egyszer őt is kiemelték, de sosem tudta mikor használnak belőle. A szomszédos fiókokból hallott zörejeket, de sosem tudta kiket rejtenek. Néha bedobtak mellé egy rizstésztát, lekvárt vagy szardínia konzervet, de egyikük sem maradt sokáig mellette. Utolsó cseppje egy salátába került, de ott sem tudott méltósággal kimúlni, mert nem volt elég. Nem volt elég, ecetet is kellett még önteni hozzá.