Mivel amióta elolvastam gyakorta ventiállok a Híd a Drinánról, úgy voltam vele, hogy csak el kéne olvasni még pár könyvet a szerzőtől, így hozzácsaptam még négyet a listához: Kisasszony, Nyuszka, Elátkozott udvar és Anika idejében. Mindenek előtt köszönöm a tippet Bede Péter kollégámnak, aki a tippadás mellett nem volt rest megajándékozni egy könyvvel is. Valamint az “Olcsó Könyvtár” - sorozatnak és a Bem mozi jegyvásárlási rendszerének, aminek következtében ha nincs az embernek jegye akkor azért kell egy órát ott állnia a film előtt, ha megvan, akkor meg csak azért felet és mindeközben a könnyen eltehető zsebkönyvet tudja az ember olvasni. Igazából énidőt nyerünk mielőtt énidejünket töltenénk. Nekem egészen sokat adtak a könyvek mégpedig az alábbiak miatt.

Az emberi természetről és a lélek rejtelmeiről ír, mit, hogyan és miért vagy éppen kiért teszünk és mindezt kristálytisztán, érthetően és megejtően szépen. Azokat a bennünk folyó lelki folyamatokat írja le a szereplőin keresztül, amiket a kimondás sorsára jutott szavak megmásíthatatlan erejével olyan nehéz elmondani.

Azokat, amik nemcsak bennünk hanem az emberek között zajlanak, sokszor szavak nélkül. Amiket magunkban és a másik emberben is csak találgatunk és nem értjük, hogy milyen elv szerint rendezi végül az életünket. A regényeiben bármilyen tragikus cselekmény is történik, minden megnyugszik annak hatására és “megint minden úgy van, ahogy lennie kell”. Az élet rendjét tudja felfesteni. Minden karaktere iránt rögtön empátiát és megértést gerjeszt, ami szerencsés lenne ha nekünk is gyakrabban sikerülne.

Nem mellesleg a régi boszniai életről, szokásokról és a már csak nyomokban meglévő világról és az azt valaha egyben tartó világnézetről olyan részleteket oszt meg, ami olyan érzés mintha egy cukorka vagy legalábbis baklava-árus minduntalan adna még egy plusz ajándékot csak azért mert ott vagyunk, de nem tudunk tőle eltelni. Emellett nagyon jól csengő bosnyák nevek tömkelege fordul elő, ami meg nekem külön öröm, ahogy lehet őket ízlelgetni, miközben olvas az ember, tehát bizonyos szempontból éhes sem marad.