Az az elmélet megvan, hogy egy vaslábosban minden finomabb lesz?

Ebben az esetben ez maga a gyakorlat is. Nem nagyon szoktam húst készíteni itthon, de azért időről-időre felmegyek a Süveg utcai henteshez és rá bízva magamat a véletlenre bevásárolok egy-két dolgot, attól függően, hogy éppen mi van frissen a pultban. Májat akartam venni, de az nem volt így maradt egy kis oldalas (kb. 2 kiló) és csirkecomb. Ezeket sztoikus nyugalommal általában bevágom a fagyasztóba és nyugtázom magamban, hogy bármikor elő tudom venni ha megszorulok és a testem a “proteint kérek szépen” üzeneteket küldi megállás nélkül. Az oldalas egy másik történet lesz illetve volt, az most tesztüzem alatt van, de a kellő éhségérzet elérése miatt megemlítem, hogy konfitáltam és ázsiai öntetet csináltam hozzá. Ez nálam olyan hatást ért el, hogy együltőhelyemben rosszullétig ettem magában. Jól esett. De vissza a csirkéhez.

A terv az volt, hogy mielőtt még elutazok egy villámlátogatásra a Kárpátokon túlra Bákóba (Bacău) a Fanfara Complexa zenekarral, hogy a Bőség és az Inség azaz a Csontkirály és Babkirály harcának ünnepén zenéljünk pár szerbát és horát a csángó közösségnek, az itthoni Csontkirály regnálása idején még egy indiai curry-t összedobok, mert ugyan szép és jó az ázsiai konyha és annak levesei, de nálam azért mégiscsak valahol az indiai konyha van beépülve legalulra és kezdett már hiányozni.
Nem a vaslábos volt a terv, de annyira inspirált állapotban sikerült találni magam a mai nap (pedig a védikus kalendárium szerint kedden Mritju jóga van azaz minden kicsit nehezebben megy), hogy nem egy hagyományos rutin-masala-t dobok össze, hanem elkezdem a vaslábosban aztán hagyom, hogy a sütőben egy-két óra alatt kibontakozhasson a csirkecomb. Ráérek, az árral vagy inkább az azzal szemben, szabadon úszó zenész napjai szabadok, bármikor okozhat magának egy kis lelkiismeretfurdalást, hogy éppen miért nem gyakorol a hangszerén. Miért is ne tegyem ezt ma is?
Így hát a Rumenka kolo helyett inkább a fokhagyma-gyömbér élvezhette ujjaim táncát és nekikezdtem az alábbi receptnek:

Előre tervezvén, a csirkecombokat - egészen pontosan három egész darabot - előző nap kivettem a fagypont alatti környezetükből és kiolvadván kaptak egy kurkuma - kashmiri chili - római kömény - garam masala - olaj masszást, hamár az én kötőszöveti-rendszerem konstans  be van állva legalább az övék áldozati étellé válásuk előtt ne legyen. Aztán visszatessékeltem őket a hűtőbe egy éjszakára.

A vaslábosban hevítettem mustármagolajat és amikor már kellő hőmérsékletűvé fűtötte magát beledobtam egy -egy teáskanál egész római köményt, barna mustármagot és szárított chili paprikát, akik sisteregve jelezték, hogy elég bizsergető hangulatba kerültek egymás láttán. Ezután másfél fej felszeletetlt lilahagyma csatlakozott hozzájuk és az így kialakult alapcsapatot lefedve alacsony lángon hagytam, hogy megismerjék egymás előéletét mielőtt átlényegülnek. Közben apróra vágtam kb. öt centiméter friss gyömbért és 6-7 gerezd fokhagymát, ezeket miután a hagyma kellően megpuhult illetve egész pontosan végeztem aprítással beledobtam az alapcsapat mellé és hagytam kicsit pirulni. Ezek után jött a fűszerkavalkád, amit a pillanatnyi tobzodó kreatívitás diktált mégpedig az alábbiak szerint: őrölt kurkuma, őrölt koriander és római kömény, kashmiri chili, kardamon, mangópor (amchur), szegfűbors, szerecsendióvirág, currylevél és fahéj, amiből a tervezettnél sokkal többet sikerült, mert úgy adta ki magát tárolójából, de sebaj, nagy baj biztos nem lesz belőle. (Nem is lett.) Az első három fűszerből kb. 1-2 evőkanál kell a többiből 1-2 teáskanál. Ha valakit idegesít, hogy nem írok pontos mértékegységeket azt megértem, de a főzést tapasztalati úton érdemes elsajátítani tehát “sic itur ad astra, sic itur ad astra” mégpedig a kísérletezés terén.
Ezek után egy evőkanál tamarindszósz és annyi víz, hogy a bot-turmix nyújtotta homogenizálás kivitlezhető legyen. A következő szereplő egy doboz/konzerv kókusztej és egy fél-egy citrom leve, na meg persze kellő mennyiségű só. A csirkecombok megmerítése előtt egy-két evőkanál garam masala és kasoori methi, azaz görögszénalevél és a de luxe érzésért két evőkanál ghee. A csirkecombokkal együtt mehet be a sütőbe 150 fokon és kezdődhet a türelemjáték. Minél tovább várunk annál jobb lesz, a vége előtt egy kicsit fedő nélkül rá lehet pirítani illetve el lehet “sütni” a levet. Egy-két óráig biztosan keresnék valami más elfoglaltságot ha mást nem, hangszeren gyakorlást.

Tálalás előtt lehet még egy kicsit sózni, garam-masalázni, hogy meg legyen a kívánt ízharmónia és rizzsel, valami chapati-szerű lepénnyel vagy bármivel, ami van/kívánunk mellé elfogyasztani és közben kicsit elidőzni, hogy vajon ilyen lehetett egy vacsora a Mogul Birodalom pompájában is?

Hozzávalók:

 - 3 db csirkecomb (lehet 4 is, amennyi van), előző nap bepácolva a receptben leírt módon

 - mustármagolaj

- egy-másfél fej lilahagyma
- hét gerezd fokhagyma apróra vágva
- öt centiméternyi friss gyömbér apróra vágva

- egy tk egész római kömény
- egy tk egész barna mustármag
- egy tk egész chili

- egy ek őrölt római kömény
- egy ek őrölt koriander
- egy ek kurkuma
- egy ek garam masala
- egy ek tamarindszósz

- egy tk kardamon
- egy tk szegfűbors
- egy tk szerecsendióvirág
- egy ek curry-levél
- egy tk mangópor
- egy löket (előre nem tervezett mértékben) őrölt fahéj

- egy doboz/konzerv kókusztej
- két ek ghee
- egy ek kasoori methi alias görögszénalevél

meg persze só ízlés szerint, ha nincs a spécibb fűszerelből nem kell pánikba esni, neki lehet kezdeni úgy is, finom lesz.

U.i.: Ha olyan gyakran vagy éhes mint én, akkor kövess be instagramon is, aminek linkjét megtalálod a blog oldalán.