Sóvárgok érted.
A figyelmedért, a gyengédségedért, a szeretetedért, amit nem kaphatok meg, akkor amikor akarok vagy, amikor szükségem van rá.
Csak ha a te időd, rám szabható és te rám vagy adható.
Türelmesen ki kell, hogy várjalak, majd
időzítenem kell magamat hozzád és
ebben a várakozásban tudom elhagyatottnak, szeretetlennek, elfogadatlannak, érdektelennek érezni és
ezek elviseléséhez tett néma és fegyelmezett teherbírásban magamat
jónak és erősnek látni.