. .
.
A budai zöldek árnyas esti hűsében
miközben az este halkan virágzó hársak
az éjszakai lámpák csendes fényében
a Dél jázminjainak illatában találtak társat
eszembe ötlik, hogy a mai elmaradt locsolást
talán a tavasz első sugarainak meleg fényében
e durván farigcsált szavakkal írott dadogás
valamiképpen helyettesíti az új hegyi fészkében.
Ha lágy harmatként nem is érinthette víz bőrét
de hasonlóan üdíti a természet újhódása
és magmaként áramló lüktető vérének minden gyöngyét
átjárta a mai nap, az élet tobzódása.
. .
.
