Bárcsak lenne kinek megírni egy verset
Reszketve gondolni rá s tán sírni is érte.
De megfakultak a korhadó szerelmek
Helyükbe próbálok erőltetni újabb nőket
Ám mindegyikük kicsúszik mint a kéjben elégett testem,
aki már indulna haza a pillanatnyi lángolás után.
Megpihenne egyedül a hűs ágyában és újból szeretni, vágyakozni
csak a félálom kapuján belépve merne a fakult képek után.