A minap egy mezei csirkecombot vettem ki, hogy majd jól megcsinálom valahogy, de az élet adta spontaneitás csodájában, minden máshogy alakult és este kilenckor értem oda, hogy ez már egy napja a hűtőben vacog mit is kezdjek vele. Semmi ötletem nem volt, meg gondolkodni sem akartam ezen, pácolni, meg figyelni, hogy akkor most sütőben vagy serpenyőben meg végképp nem. Így inkább bevállaltam a rövidke virrasztást és főztem belőle egy alaplevet, mert az elkészül magától és elég nyitott lehetőségek rejt a tovább felhasználásra. Tettem bele gyömbért, fokhagymát és shiitake gombát, mert más zöldség nem volt itthon, körülbelül három órán át fortyogott. Másnap a csirkecomb, a zöldségek és a leves új életet kezdtek az alábbi módon.

A húst lefejtettem a csontokról vagy inkább a hosszú főzés következtében inkább leolvadt magától. Ehhez hozzákevertem a felvágott shiitake gombát és adtam hozzá, kínai főzőbort, egy kevés szójaszószt, barna rizsecetet és szecsuáni borsos fűszerkeveréket.

A fokhagymákat nem volt szívem kidobni így inkább egy kis gochujang-gal és szintén egy kevés szójaszósszal összekevertem. Kezdődhet a leves pop-up.

A korábbi posztból ismert, szójaszósz-barnarizsecet-szezámolaj alappal indítottam (itt figyeljünk, hogy a hús is és a fokhagymás keverék is kicsit sós és az alaplé is más ízjegyeket rejt magában így lehet kicsit kevesebb kell belőle), majd ehhez tettem a húsból és a shiitake gombából, melléraktam egy teáskanálnyit a fokhagymapüréből és rizst, ami az aznapi maradékmentésként vállalt szerepet a dologban. Ha valakinek fura ez a rizs dolog, azt teljesen megértem, de Erdélyben sokszor használják levesekben, Koreában úgyszintén és ahogy édesapám szoktavolt mondani, amikor a keleti vagy valamilyen egyéb bizarr fogással találkoztunk, hogy "Benikém, több millió ember nem téved". Ez egy elég nehezen megdönthető vélelem. Ebben az esetben sem lehet.

Ezek után tettem hozzá egy büszke adag szezámmagot és nagyon vékonyra szeletelt újhagymazöldet. Ez különösen fontos, mert miközben lassan, figyelve vékony csíkokra szeljük még el is veszünk a folyamatban, ami kikapcsol és segít rákészülni az ízorgiára. Ha meggondolnánk magunkat, akkor ezt így önmagában is meg lehet enni, Keleten még biztos van valami neve is, de én nem gondoltam meg magam és feltöltöttem a forró csirkealaplével.

+1 A csirke bőrét levettem és lassan ropogósra pirítottam egy vasserpenyőben majd megsóztam. Rá akartam tenni a levesre, de elfelejtettem, úgyhogy később csak úgy magában elropogtattam. Az is csodás.