Nem szoktam könyvekről posztolni legfőképpen azért nem, mert nem igazán olvasok. Az idei év sem az olvasásról szólt, így nem nagy a tolongás ha választanom kell hogy mi volt a legnagyobb olvasmányélményem, de a kevés közül is kimagaslik ez a könyv. Nyáron még gyanútlanul vittem haza hátizsákomban…

Idén eldöntöttem, hogy felszabadítom magam a karácsonyi készülődés terhe alól és nem lesz ajándékozás, nem lesz főzés csak egész egyszerűen elmegyek szenteste a családi házba és e minimalista hangolódással az ünnepre fogok a családommal karácsonyozni. Ámde az ilyen, egyfajta cezúraként is felfogható…

Együnk, de nagyon gyorsan valamit, amihez semmit nem kell főzni. Ehhez olyannyira nem kell, hogy elég a forróvíz hozzá, még akár kollégiumi vagy irodai környezetben is elkészíthető. Ha úgy tetszik ez olyan mint egy sajtos-tejfölös tészta, amire csak rá kell dobni mindent, összekeverni és beverni.…

A szobában ülök a babzsákfotelemben az októberi napok utolsó napsütésében. Várom a napot, hogy hozzám érjen. Hogy ledobva magáról a ruhaként eltakaró ablakkeretet rám másszon és elkezdje simogatni az arcomat majd lassan hevítse fel egész testemet. Ahogy kúszik felém először csak arcom jobb felet…

Amikor a vizikefíredhez vett biocitrom vásárlása után a Sparban, az Oasis - Wonderwall című száma úgy betalál, hogy állsz a Metropol adagoló mellett földbegyökerezve és miközben a nyugdíjasok veszik ki az újságokat rajtad keresztül nyúlva és van nálad négy konzerv szardínia is, amit még az Aldiban…

Ha annyira szeretünk főzni, hogy az ételkészítés vége után és még evés közben is folytatnánk,  akkor erre az alant bemutatott folyamat egy kiváló lehetőség. Természetesen azt a metódust, hogy egy ételt, úgy fogyasztunk el mintha két külön fogás lenne nem én találtam ki és a címben szereplő 'soup…